Mi az a gyakorlat, amely előírja, hogy a párválasztás egy adott csoporton belül történjék?

Néhány évtizeden át amíg a nyelvi egységesülés be nem következett, a külföldről vagy nemzetiségi vidékről telepített munkások házasodását nyelvi, kulturális akadályok nehezítették. Nagyobb városokban a különböző munkásrétegek keveredése, házasodása kevesebb akadályba ütközött s kicsivel előbb elkezdődött (például Budapest, Temesvár, Arad, Kassa, Pécs, Győr), mint az izolált „munkásgyarmatok” esetében. A fiatal munkás számára is előnyökkel járt, ha nősülésig a szülőkkel élhetett. Munkás és kisiparos családok között gyakrabban jött létre házasság, mint munkások és parasztok között. Marosvásárhelyről írják 1909-ben, hogy az iparossegéd magasabb társadalmi állásúnak tekintette magát annál, hogy városban szolgáló cselédlánnyal házasságot kössön. „Miután a leány is többre tart egy munkást például egy falujabeli parasztlegénynél, aki a városban katonáskodik, a viszony könnyen jön létre, a házasság ellenben annál nehezebben..